A párátlanító egyetlen célt hivatott szolgálni: a hivatalosan ideálisnak ítélt, 55-60% közötti páratartalmat elérni, fenntartani. Ebből egyértelműen kiderül, hogy bár egy funkciója van, ami a nedvességtartalomhoz köthető, de két részre bontható a végrehajtása. Egyrészt fontos, hogy a berendezés elérje az optimális értéket, ami mind a környezet, mind az abban élők számára megfelelő.
 
Másrészt nélkülözhetetlen, hogy ezt a szintet képes legyen fenn- és megtartani. Utóbbi talán a leginkább hangsúlyos, mert a házi módszerek ezt a pontot nem tudják teljesíteni. Bár segítségükkel elérhető egy viszonylagos egyensúly a párásság kérdésében, de a harmónia megőrzése napokon, heteken (olykor órákon) keresztül lehetetlen a folyamatosan módosuló légköri viszonyok miatt.
 
Egy direkt a párátlanítás problematikájának megoldására specializált készülék egy gombnyomás után elkezdi működését, ami sem zajjal, sem egyéb zavaró körülménnyel nem jár. Ha eddig azért nem mert beszerezni egy ilyen szerkezetet, mert félt a növekvő energiafogyasztástól, akkor bátran engedje el alaptalan aggodalmát. A gazdaságos üzemelés mára nem, mint lehetséges jó tulajdonság, hanem mint kötelezően elérendő jellemvonás van jelen a technológiai szektorban, és a gyártósorokon.
 
A párátlanító páratlan előnyei.
Abban a pillanatban, hogy életterében helyreáll az egyensúly, s megszűnik a túlzott pára, szervezete megkönnyebbül. Arról nem is beszélve, hogy ezzel az egyszerű lépéssel, azaz a levegő nedvességtartalmának optimalizálásával elejét veheti a vizesedésnek, és a penészedésnek. Egyik sem csupán esztétikai probléma, sőt valójában komoly egészségügyi kockázatokat hordozó nehézségekről van szó, melyek orvosolása lényegesen bonyolultabb, költségesebb, mint a prevenció.